Az előző években, karácsony előtt egy-két héttel több olyan (tea)süteményt is készítettem, amelyek - dobozban tárolva - tisztességgel kivárták sorukat. Ezúttal sajnos nem volt lehetőségem ennyire előre készülni, de végül az ünnepek előtti utolsó héten, minden este (inkább éjszaka) sikerült egy-egy finomságot dobozba zárni. Sőt - ajándéknak - még pici, celofántasakokba is került mézes puszedli.
A recept ezúttal nem a saját kísérletezgetésem eredménye, még csak nem is családi recept, hanem a Stahl magazin téli számában találtam. Ez volt a kiindulási alap. 50 db lett belőle, pontosabban 100, mert az első forduló után az összes elfogyott, így másnap készítenem kellett egy újabbat...
Szóval nemcsak karácsonyra, nemcsak gasztroajándéknak, hanem gyerekeknek, felnőtteknek uzsonnára, de akár egész évben vendégváró süteménynek is tökéletesen beillik.
Hozzávalók:
- 7,5 dkg sertészsír
- 30 dkg vegyes virágméz
- 5 tojássárgája
- 1 db narancs héja
- 75 dkg finomliszt
- 18 dkg porcukor
- 3 teáskanál szódabikarbóna
- 4,5 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
- 4,5 evőkanál tejföl
- mázhoz: 5 tojásfehérje, 30 dkg porcukor
Elkészítése:
Egy kisebb méretű lábasban a zsírt és a mézet összeolvasztom, majd langyosra hűtöm. Egy nagyobb tálban a lisztet összevegyítem a beleszitált porcukorral, a szódabikarbónával és a mézeskalács-fűszerkeverékkel.
A langyosra hűlt mézbe belereszelem a megmosott narancs héját, majd egyesével hozzákeverem a tojássárgákat. A lisztes keverékhez hozzáadom a tojásos mézet és a tejfölt. Összedolgozom a tésztát és folpackba csomagolva, egy éjszakára a hűtőbe teszem.
Másnap a sütőt 180 fokra melegítem és mellém készítek két, sütőpapírral kibélelt tepsit. A tésztából (picit megvizezett kézzel) diónyi golyókat formázok, a tepsibe egymástól kb. 2-3 cm-re sorakoztatom, majd 10 perc alatt aranybarnára sütöm őket.
Ne lepődjünk meg, hogy a sütőből kivéve még nagyon puha a puszedli, pár perc múlva - ahogy kihűlt - szilárdulni fog. Ezért javasolt a tepsiben kihűteni a süteményt.
A már elkészült mézeseket egy tálcára sorakoztatom és - a mázzal történő bevonásig - teljesen kihűtöm.
A sütő hőfokát 50 fokra veszem vissza. A mázhoz egy kis lábasban kevés vizet teszek a tűzhelyre és ráhelyezek egy kisebb fém- vagy üvegtálat. Ebben a tálban egy karos robotgép segítségével - a gőz felett - fényes habbá verem a tojásfehérjéket és a porcukrot. Óvatosan kell csinálni ezt a műveletet, nehogy megbillenjen a tál.
Kétszer is elkészítettem az ünnepek előtt ezt a mézes puszedlit és a máz nem sikerült egyformára. Az első alkalommal keményebbre vertem a habot és szilárdabb lett a bevonat, második alkalommal egy picit lazább lett a tojáshab. Ekkor könnyebb volt belemártani a sütiket, jobban bevonta a fehér máz, de jóval vékonyabb réteg került rá. Az ízét nem befolyásolta, így érdemes kísérletezgetni vele, ha többször készítjük el.
A kihűlt puszedliket egyesével belemártom a fényes, fehér mázba és visszahelyezem a sütőpapírral bélelt tepsikbe. Az 50 fokos sütőbe tolom őket úgy, hogy a sütőajtót nem csukom be teljesen, a nyíláshoz egy vastagabb fakanalat teszek. Így szárítom a habot a tetején. Akkor jó, ha - amikor megérintjük az ujjunkkal a tetejét - már nem ragad.
Kb. 45-50 db lesz belőle.
Ha szeretnél folyamatosan értesülni az újdonságokról,
akkor látogass el a
blog facebook oldalára és csatlakozz az oldal kedvelőihez.
