Mindig tanul az ember...
Egy héttel ezelőtt a piacon örömmel láttam, hogy megjelent a birsalma. Ez az az egyik olyan gyümölcs, amelyet gyerekkoromban nem szerettem. Nagymamám gyakran készített kompótot a dédinknek, mert nagy kedvence volt. Én mindig csak a levét ittam meg, mert az iszonyatosan finom, illatos volt. Felnőtt lettem, mire rájöttem, nem is olyan rossz. Pár éve pedig előszeretettel használom a konyhában. A birsalmát. No de a birskörtét? Még nem is hallottam róla. Eddig.
A péntek reggeli bevásárlás alkalmával rákérdeztem a birskörtét árusító fiatalembernél, hogy mi a különbség az alma ill. a körte között. A válasz az volt, jóformán semmi. :)
Csupán az alakjuk tér el, az ízük azonos. Amit még megtudtam, hogy egy körteformájú gyümölcsöt adó fa a következő évben - minden további nélkül - hozhat birsalma termést is. Tényleg mindig tanul az ember... :)
Hozzávalók:
- 2 db nagy birskörte
- 4 db nagy alma
- 2 szelet citrom
- 4 ek. cukor
- 1 mokkáskanál fahéj (vagy egy fahéjrúd)
- csipet só
- tetejére: habtejszín
Elkészítése:
Meghámozom, felkockázom a birskörtét és az almákat. Egy fazékba teszem a fahéjjal, a cukorral, a citromkarikákkal és a csipet sóval együtt. Felengedem annyi vízzel, hogy ellepje. Ha megpuhultak a gyümölcsök, kiveszem a citromkarikákat és a fahéjrudat, majd egy botturmix segítségével pépesítem.
A gyümölcsökben található pektin miatt kellően besűrűsödik, így nem szükséges behabarni.
A hideg tejszínt - egy kevés porcukorral - kemény habbá verem és tálaláskor egy-egy kanálnyit teszek a levesre.
Ez a leves hidegen és forrón egyaránt tálalható. Arra kell figyelni, hogy ha forró a leves, akkor a tejszínhab helyett javasolt inkább pl. pirított mandulát szórni a tetejére.
